Babra bab babra bab Bori, Március 14, 2014

Mindig mondogatjuk a gyerekeknek, hogy nézd csak mennyit nőttél! És miközben persze roppant büszkék rá, hogy már megint fél centivel magasabbak, valójában az egész növekedés nagyon absztrakt fogalom marad számukra. Hiába nőnek folyamatosan,  nincs közvetlen tapasztalatuk a saját növésükről, hiszen nem látják, nem érzik. Nincs egy megfogható, elkapható pillanat, amikor megfigyelhetnék.

A gyerekek növekedése megfoghatatlanul lassú, de ha ilyenkor tavasszal kimegyünk egy közeli erdőbe, rengeteg formában csodálhatják meg  a növekedést apró lépéseit. Mutassuk meg nekik, ahogy a tél végeztével a földből kibújnak az első kora tavaszi virágok, a lecsupaszodott fákon megjelennek a rügyek. Ha tehetjük, rendszeresen menjünk el egy közeli vadasparkba , állatkertbe, tanyára vagy bárhova, ahol a mostanában született kisállatokkal találkozhatnak.

Otthonra pedig  vegyünk egy marék babot! (De ha már, akkor kérhetünk a zöldségestől  egy kis búzát, meg csicseriborsót is.)  Ha a növekedést közelről akarjuk megfigyelni, annak a legegyszerűbb és leglátványosabb módja, ha egy marok babot kicsíráztatunk. Az óvodásoknak az maga a varázslat, amikor az este még épphogy csak kinyíló babcsíra másnap reggelre két centis szárat ereszt. A kisiskolások feljegyezhetik, vagy hurkapálcikával bejelölhetik, hogy melyik nap mennyit nőttek a hajtások. A nagyobbaknak pedig egy friss növénykezdemény minden részét megmutathatjuk egyetlen szem babcsírán. Én anno környezettan órán nagyon szerettem babot csíráztatni (ezerszer jobban, mint amikor a nehézipar fellegvárait kellett bemagolni).

Hozzávalók

  • ültetnivaló magok: bab, búza, csicseriborsó, zab
  • kis tálkák, befőttes üveg, tányér (nagyjából bármilyen edény)
  • vatta, virágföld
  • jó ha van egy spriccelőnk

Számtalan módon kísérletezhetünk a magok csíráztatásával:

Tehetünk kis tálkákba átáztatott vattát vagy vékony réteg virágföldet, és erre fektetjük a magokat. Így megfigyelhetjük ahogy a maghéj felreped, majd a gyökérkezdemény lefelé indul el, és ahogy talajt talál, megkapaszkodik és befordítja a magot, a hajtás kezdemény pedig fölfelé indul. Jól látszik ahogy a gyökérkezdemény fő és mellékgyökerekre bomlik és fehér marad, míg a hajtás kezdemény gyorsan bezöldül és kibomlanak rajta az első levelek.

Kipróbálhatjuk azt is, hogy befőttes üveget megtöltünk nedves vattával vagy földdel. A magokat helyezzük el az üveg fala mentén úgy, hogy jól látszódjanak. Így megfigyelhetjük, hogy tulajdonképpen mi történik a föld alatt. Hogyan kezd szerteszét ágazni a gyökér, hogyan találja meg a hajtás a felszínt, és hogy emelkednek a talaj fölé az első levelek.

A magok akkor is kihajtanak, ha minden nap locsoljuk őket, de ha az ültetés előtt egy éjszakára vízbe áztatjuk őket, akkor jelentősen meggyorsíthatjuk a folyamatot. A felpuhult külső héjat sokszor már első nap áttöri a gyökérkezdemény. 

Növesszünk saját erdőt! Keressünk otthon pár állatfigurát, lego embert vagy kisautót, helyezzük őket egy vékony réteg virágföldre, majd szórjuk körbe egy-két marék babbal és búzával. Ne felejtsük el naponta egyszer meglocsolni a magokat, és pár nap alatt igazi kis erdő sarjad a játékok körül.

Amíg várjátok, hogy az játékokat körbenője a dzsungel, addig olvassátok el Mosonyi Alíz Szekrénymeséit, különös tekintettel a Bableányok meséjére!