Könyves Kedd: Misu és a tengerész Bori, Július 15, 2014

A Misu és a tengerész az egyik kedvenc képeskönyvem volt. Egyrészt nagyon szeretek mindent, amit Gaál Éva rajzolt, teljesen belém égtek a képei és színei. Másrészt meg Misu fél a sötétben, meg a pókoktól a pincében, ebben is hasonlítunk, ráadásul szereti a tengert, és van egy saját tengerésze.

Én is nagyon örültem volna egy saját, erős, csíkos pólós tengerésznek, annyira, hogy én magam akartam erős és bátor tengerész lenni sok-sok évig, pedig még a Balatonon is tengeribeteg vagyok. 

Misunak viszont van egy tengerésze, aki vigyázz rá, mindig ott van körülötte, segít neki mindenben, például tornázni a porolórúdon, annyira, hogy már csak vele akar lenni.
De ahogy a szomszédJakubetz bácsi, akinek szintén van egy tengerésze, mondja, tengerészek jönnek és mennek, így aztán a vidám, bátor tengerész egy nap az ikertestvérével elutazik.
Misu kicsit fél este, de ha lehunyja a szemét, látja a tengert, ami tele van varázslatos lényekkel, és messze-messze a tengeren a hajót, az árbocba kapaszkodva pedig felé integet a tengerész, mert ő még a legeslegmesszibb tengerről is látja Misut. Hát, ezért szeretem ennyire ezt a könyvet.