Anya, mi az a háború? Feketén-fehéren. Bori, Október 07, 2014

A gyerekek alapvető igénye, hogy folyamatosan próbálják megérteni a körülöttük lévő világot, és a maguk módján, így vagy úgy végül minden számukra jelentőséggel bíró momentumot feldolgoznak. Mindenre magyarázatot követelnek, keresnek vagy gyártanak. A mi felelősségünk, hogy a kérdéseikre, kételyeikre vagy félelmeikre milyen válaszokat adunk, illetve, hogy ezt a természetes kíváncsiságot ne fojtsuk el. Hiába vannak dolgok, amelyekkel nem szeretnénk foglalkozni, a gyerekek mellett nem dughatjuk örökké a homokba a fejünket, mert lesz egy nap, amikor úgy is kihúzzák. Néha a legváratlanabb pillanatban kapunk kényes, kellemetlen vagy nehéz kérdéseket.

Vannak kérdések amelyekre csuklóból tudjuk a megoldást, vannak, amelyekre nem tudjuk a választ, de könnyen kitalálhatjuk, kikísérletezhetjük vagy kiguglizhatjuk. És vannak azok a kérdések, amelyekre mi magunk sem tudjuk mi a jó válasz, vagy ha tudjuk is a választ, nem tudjuk, hogyan mondjuk el.

Egy hatévessel az oldalamon már túl vagyunk egy csomó klasszikusan nehéznek tartott kérdésen. Hogy mi köze a bocinak a húshoz az asztalon, hogy mindenki meghal-e egyszer, hogy, miért nem lakik együtt valakinek az apukája meg az anyukája, hogy tényleg vannak olyan gyerekek, akiknek nincs apukája meg anyukája, hogy miért nem tud egy nála nagyobb gyerek beszélni, járni, egyedül enni, hogy miért fekszik a bácsi a földön éjszaka, és miért van előtte kis tálka, hogy aki ellopta a biciklinket az vajon úgy született, hogy rabló volt, hogy miért nem szabad idegenekkel kimenni a játszótérről, hogy miért mondják az oviban, hogy dagi és tényleg vannak-e harapós kutyák?

Szerintem jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy számunkra mi a nehéz kérdés. Én már jó ideje tudom, hogy nekem mi lesz az. És mivel komolyan gondolom, hogy egy jó könyv sok mindent megoldhat és nagy segítség lehet, ezért nagyon megkönnyebbültem, amikor kezembe akadt David McKee Six men című könyve.

David McKee neve sok kisgyerekes szülő számára ismerősen csenghet. Ő írta a világszerte népszerű, több, mint 40 nyelvre lefordított, közte magyarul is megjelent (jelenleg a 27. kötetnél tartó) mesesorozatot Elmerről, a foltos elefántról.

 

A Six men 1972-ben jelent meg először, és az Elmer könyvek rikító tarka színkavalkádjával ellentétben, ebben a könyvben egyszerű fekete-fehér vonalrajzokon követhetünk végig egy történetet. Egy történetet arról, hogyan lesz háború.

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer hat ember…” Hat ember, akik keresték a helyüket, ahol letelepedhetnek és békességben élhetnek. 

De hiába találtak maguknak földet, ahol hamarosan békességben és gazdagságban élhettek, a gazdagságot félelem követte, vajon nem fogja-e valaki elrabolni a javaikat. Felfogadtak hát hat őrt, hogy vigyázzanak a munkájuk gyümölcseire.

De az őrök csak lustálkodtak, hiszen senki nem támadta meg a hat ember földjére.

És akkor a hat ember feladatokat adott a hat katonának, hogy megdolgozzanak a bérükért. A félelme táptalaján pedig hamar kifejlődött a kapzsiság, és a hatalomvágy.

Nem telt el sok idő, és a folyó túlpartján megjelentek az első menekültek.

 

Az egymást mereven szemmel tartó, passzív ellenségeket egy rossz helyre tévedt kacsa, két elvétett nyílvessző és a másiktól való zsibbasztó félelem végül egymást gyilkoló felekké változtatta.

A pusztító csata végén pedig nem maradt más csak hat ember a folyó egyik, és hat ember a folyó másik oldalán. Akik elindultak, hogy megtalálják a helyüket és a békességüket a világban...

A történet minden fordulatát tökéletesen követi a fehér lapok adta üres tér és a fekete vonalak által alkotott mintázatok, és vissza-visszatérő szimmetriák átgondolt összhangja. Ez a könyv kiváló példája annak, hogyan lehet letisztult, egyszerű (vagy annak tűnő) illusztrációkkal, és a gügyögést és túlmagyarázást mellőző sallangmentes történettel komoly dolgokat érthetően, megemészthetően és gondolatébresztően átadni gyerekeknek.

első megjelenés éve:1972

kiadó: A+C Black

ajánlott korosztály: 7 év felett

elérhető: itt