Mindennapi szabad alkotás // I. rész Kisladik, Augusztus 18, 2015

 

Két éve alapítottuk a Kisladik műhelyt, melynek létrehozásával az volt a célunk, hogy a gyerekeknek tartott foglalkozásokkal, a saját fejlesztésű, megvásárolható termékeinkkel, és a blogunkon megosztott ötletekkel inspirációt adjunk a szülőknek és a gyerekeknek a mindennapi szabad alkotáshoz.

Egy 3 részes cikksorozatban megosztjuk gondolatainkat arról, hogy

1. mit tekintünk szabad alkotásnak,
2. bemutatjuk az előnyeit, és hogy miért érdemes bárkinek kipróbálni,
3. illetve, hogyan fogjunk hozzá.

Minden szülő arra vágyik, hogy a gyereke teljes életet élhessen, fizikailag és szellemileg is kibontakozhasson, és kiegyensúlyozott, harmonikus felnőtté váljon. Ma már köztudott, hogy ehhez (természetesen az alapvető érzelmi és fizikai biztonságon túl) minden gyereknek szüksége van

• egészséges táplálkozásra
• kötetlen mozgásra
• szabad játékra 

A fenti három témával kapcsolatban rengeteg ismeretterjesztő könyv és szakirodalmi munka áll a szülők, illetve a pedagógusok rendelkezésre. A legkülönbözőbb csatornákon keresztül (könyvek, programok, védőnő, képzések, stb.) kaphatunk információt arról, hogy miért van ezekre szükség, és hogyan adhatjuk meg a gyerekeknek.

Vajon a fentiekhez hasonlóan szükség van-e szabad alkotásra? Mi azt gondoljuk, hogy igen. Ahogy nyilvánvalóan nem azért tartjuk fontosnak, hogy a gyerekek sokat mozogjanak, vagy könyvet vegyenek a kezükben, mert feltétlenül élsportolókat, és költőpalántákat szeretnénk nevelni, ugyanúgy alkotásra sem csak akkor van szükség, ha képzőművészeket szeretnénk faragni. 

Mi az a szabad alkotás?

Sajnos azt tapasztaljuk, hogy ha egy szülő meghallja a szabad alkotás kifejezést, akkor olyan dolgok jutnak eszébe, hogy:

• ez valami bonyolult folyamat, ahol a lépéseknek van egy meghatározott, jó sorrendje;
• az alkotás lényege, hogy szép végeredményt kell létrehozni;
• minimum művészi értéket kell teremteni, bármit is jelentsen ez;
• és legfőképp tehetség, veleszületett extra tudás szükséges hozzá.

• egy kompetens személy (pl.: illusztrátor) helyettük/a gyerekek helyett megalkotta a harmóniát;
• az alkotás lépései pontosan definiáltak;
• a hozzávalókat készen kapják;
• és ha precízen követi szabályokat (nem mennek ki a vonalból, helyesen fogják a ceruzát), akkor garantált a szép végeredmény.

Az ilyen alkotói tevékenységet hívjuk ZÁRT VÉGŰ, vagy végeredmény központú alkotásnak.

Ezzel szemben a SZABAD/NYITOTT VÉGŰ, vagy folyamatközpontú alkotás során:

• az öröm forrása nem a végeredmény, vagy annak milyensége, hanem maga a folyamat;
• a gyerekek önálló tevékenység során különböző anyagokkal, textúrákkal ismerkednek meg;
• kölcsönhatásokat próbálhatnak ki, összekapcsolhatnak dolgokat;
• sokszor saját maguk választják ki az eszközeiket;
• a folyamatnak nincsenek előre kijelölt, meghatározott lépései, sokféle útvonal lehetséges;
• a felmerülő problémákra (új, saját) megoldásokat kereshetnek;
• és nincs egy predesztinált végcél, így jó és rossz megoldás sincs.

Természetesen mindkét fajta alkotásnak megvannak a maga előnyei és a létjogosultsága. Míg a zárt végű alkotás lényege a mintakövetés, és elsősorban arra alkalmas, hogy a szabálykövető gondolkodást hívja elő, addig a nyitott végű alkotás lényege a kísérletezés, és a rugalmas gondolkodásra épül. 

Hogy működik a szabad alkotás folyamata?

A szabad alkotást tekinthetjük úgy, hogy az egymást követő döntési lépések ciklusa.  A szabad alkotás alapja a kíváncsiság, a kísérletezési és a megismerési vágy, ezek kellennek, hogy be tudjunk lépni ebbe a ciklusba. Az alkotás egy kérdéssel indul, majd a gyerekeknek választaniuk kell, hogy melyik/milyen úton induljanak el, a folyamat során a felmerülő problémákra megoldást kell találniuk, döntésekek hoznak, választanak, értékelik az eredményeket, finomítanak, módosítanak, újraértékelnek, új kérdéseket tesznek fel. Megtanulnak (az életkoruknak megfelelő szintű) predikciókat és becsléseket tenni, hozzászoknak a kiszámíthatatlansághoz, megtanulják elfogadni és kezelni a folyamatok bizonytalanságát.

Ennek az egész alkotási ciklusnak a motorja a kreativitás.

Sajnos mindennapos tapasztalat, hogy ha az alkotásnál már csak a kreativitás a rémisztőbb szó. Sokszor, ha egy alkotási lehetőség nem egy zárt séma szerint épül fel, akkor feltesszük a kezünket, meghátrálunk, és nem tudunk mit kezdeni a helyzettel.

A leggyakoribb első reakció az, hogy "Én ehhez nem vagyok elég kreatív." Egy ceruzáról és egy sima fehér lapról az jut eszünkbe, hogy nem tudunk rajzolni. A kreativitásra többnyire úgy tekintünk, mintha az az elefántcsonttoronyba zárt művészek kiváltsága lenne.

Pedig érdemes a kreativitásra inkább egyfajta döntéshozási képességként tekinteni, amelyhez persze kell egyfajta bátorság és rutin is.

Míg a felnőttek sokszor abból indulnak ki, hogy kell lennie egy jó válasznak, és ha nem kapnak készen, akkor kreálnak egy elvárást. Ezzel szemben a gyerekek szerencsére sokkal bátrabbak, és kezdeményezőbbek. Legfeljebb néha igényelnek egy kis biztatást.

A kíváncsiság, a megismerés vágya és a kreativitás minden gyerekre jellemző, az emberi agy komplexitásából és flexibilitásából adódó velünk született adottság.

A kreativitást ne kiváltságnak tekintsük, vagy speciális ajándéknak, amely csak keveseknek adatott meg, hanem egy olyan készségnek, amely minden más alapkészségünkhöz hasonlóan fejleszthető, és ha kellő teret és időt szánunk rá, ha energiát fektetünk a gyakorlásba akkor kibontakoztatható.

 

A cikk folytatásában megosztjuk gondolatainkat, hogy miért érdemes lehetőséget adni a gyerekeknek a szabad alkotásra.

A cikk anyaga előadás formájában elhangzott az OffCourse – az OFF-Biennále Budapest művészeti edukációs fórumán.

Az előadás prezije megtekinthető ITT:

 

A cikksorozat II. részét ITT,  a III. részét pedig ITT olvashatjátok.