Mindennapi szabad alkotás // II. rész Kisladik, Szeptember 03, 2015

Két éve alapítottuk a Kisladik műhelyt, melynek létrehozásával az volt a célunk, hogy a gyerekeknek tartott foglalkozásokkal, a saját fejlesztésű, megvásárolható termékeinkkel, és a blogunkon megosztott ötletekkel inspirációt adjunk a szülőknek és a gyerekeknek a mindennapi szabad alkotáshoz.

Egy háromrészes cikksorozatban megosztjuk gondolatainkat arról, hogy

1. mit tekintünk szabad alkotásnak,
2. bemutatjuk az előnyeit, és miért érdemes bárkinek kipróbálni,
3. illetve hogyan fogjunk hozzá.

• Megtapasztalják, hogy egy problémának többféle megoldása lehet, egy kérdésre többféle válasz is adható.
• Megtanulják elfogadni, hogy nemcsak sokféle út és megoldás létezik, hanem több, különböző perspektívából is tekinthetünk ugyanarra a jelenségre, vagy problémára. Azonos dolgok mások számára mást jelenthetnek, más kérdéseket vethetnek fel.

• Megtapasztalják, hogy nem minden folyamat kiszámítható, és megtanulják elfogadni és kezelni a bizonytalanságot.

• A nyitott végű alkotás önállóságra szoktat.
• Az, hogy nincs jó és rossz megoldás, kísérletezésre sarkall, kockázatvállalásra ösztönöz. Új dolgokat mernek kipróbálni, és ezzel építik az önmagukba vetett hitet és önbizalmukat.

• Ha nincs kijelölt konkrét végtermék, akkor a gyerekek hajlamosak nem egy külső ponthoz viszonyítani a saját alkotótevékenységüket, hanem önmagában élvezni és értékelni. Nem az foglalkoztatja őket, hogy kellene valaminek kinézni, hanem, az hogyan működik.

• Ha lehetőséget adunk nekik, hogy maguk találhatják ki, hogy mire lehet használni egy tárgyat, akkor megtapasztalják, hogy ők maguk is adhatnak funkciót és jelentést a környezetünkben fellelhető dolgoknak.

• Megtanulják elfogadni, hogy a kísérletezéshez, a tanuláshoz hozzátartoznak a sikertelen próbálkozások, a zsákutcák, a hibák. A hibázás elfogadása bátorságot ad a továbblépésre, és fejleszti a kudarctűrést.

• A saját indíttatásból újra és újra megismételve végzett tevékenységek közben (például vágás, tépés, ragasztás) szinte észrevétlenül új készségeket tanulhatnak.

• A kötetlen mozgásnak, a szabad játéknak és a meséknek pótolhatatlan a szerepe a érzelmek kezelésében, az indulatok, feszültségek szublimálásában. A szabad alkotás szintén nagyon jó terepe lehet annak, hogy a gyerekek kiadják magukból a (sokszor nehezen kezelhető) érzéseiket. Szavak nélkül is megoszthatják a gondolataikat, valós, vagy kitalált történeteket.

• Miközben egymás mellett párhuzamosan, vagy nagyobb gyerekeknél közösen összehangolva alkotnak, megtanulják elismerni mások tevékenységét. Csapatmunka esetén gyakorolhatják a kompromisszumkeresést, az önkontrollt, az ötleteik megosztását és mások meggyőzését.

• Hagyjuk, hogy a gyerekek saját tempójukban, saját módszereikkel fedezzék fel az alkotásban rejlő lehetőségeket. Igy fokozatosan maguktól jutnak el oda, hogy az alkotás végeredményt is értékeljék, de nem egy külső mérce alapján elvárt termékhez mérve , hanem a saját alkotófolyamatuk részeként.

A szabad alkotással megadjuk a gyerekeknek a lehetőség, hogy megismerjék és fejlesszék önmagukat, saját testüket, kifejezhessék a gondolataikat, új eszközöket, technikákat ismerjenek meg, bátran kísérletezhessenek, próbálkozhassanak. Az alkotás célja, hogy a gyerekek saját magukban bízó kreatív gondolkodó lehessenek.

A cikksorozat következő részében megosztjuk gondolatainkat, hogy hogyan fogjunk hozzá a szabad alkotáshoz, és mire érdemes odafigyelni.

A cikk anyaga előadás formájában elhangzott az OffCourse – az OFF-Biennále Budapest művészeti edukációs fórumán.

Az előadás prezije megtekinthető ITT:

A cikksorozat I. részét ITT,  a III. részét pedig ITT olvashatjátok.