Állatok a füzetemben Bori, Március 23, 2015

tovább a cikkre

Kistáska tavaszi kirándulásokra Bori, Március 19, 2015

Végre itt a március, irány az erdő, már nyílnak a kora tavaszi virágok, jönnek vissza a költöző madarak!

A kirándulásban a legnagyobb kihívás az elindulás. Hiszen nem is kell más, csak több adag váltóruha arra az esetre, ha kisebb baleset történne az autóban, a patak mellett, a pont útba eső dagonyáknál. Továbbá kisebb hadseregre való élelem, t.i. szendvicshegyek, almák, egy bizonyosfajta tea a kulacsba, csúcscsoki, térkép, fényképezőgép, hordozó (járni nemtudóknak és nemakaróknak), külön víz a kutyának, labda, póráz, stb. Amikor egy egyszerű, közeli túrához megtömtük a legnagyobb hátizsákot, és végre indulnánk, akkor előjönnek a gyerekek egy-egy kisebb cekkernyi cuccal. Mert mindeközben ők sem tétlenkedtek, pakoltak teljes gőzzel, csak a legszükségesebb harminc mütyürt. Természetesen nekik is hozni kell valamit, saját jogon, ezt nem vitathatjuk el, csak hát a mennyiség néha komoly vita tárgya.

Ilyenkor nagyon is hasznos egy kifejezetten kirándulásra készült minimál táska, amelyben tényleg csak a legfontosabb apróságok jönnek velünk az erdőbe. És a visszaúton csak pici kövek jönnek haza. 

tovább a cikkre

Felhők befőttesüvegben: borotvahabos esőszimuláció Kisladik, Március 15, 2015

Készítsetek színes esőszimulációt néhány befőttesüveg, borotvahab és ételfesték segítségével.

tovább a cikkre

Rajzoljatok fura figurákat! Bori, Március 13, 2015

Egy időben rengeteget játszottunk a gyerekekkel egy kockadobós rajzolós játékot. Főleg ha valahol várakozni kellett rendelőben, vonaton, de akár csak nyáron a Duna-parton. Újabban ennek egy tovább fejlesztett verziója a nagy sláger. Az eredeti játékban a kocka oldalai határozzák meg, hogy milyen színű, milyen formájú és milyen mintájú alakzatot rajzoljunk. A mi verziónk kevésbé absztrakt, de annál viccesebb.

tovább a cikkre

A sokoldalú sólisztgyurma Bori, Március 03, 2015

Egyik legnépszerűbb posztunkban írtunk az otthoni gyurmakészítésről, és ígértem, hogy egyszer lesz még szó a nálunk kicsit mostohaként kezelt sólisztgyurmáról is. A házi gyurma örök sláger, nincs az a gyerek, aki ellen tudna állni egy óriási kupac, színes, puha gyurmának: gyúrják, dagasztják, szaggatják, díszítik. Nem az a cél, hogy valami maradandó alkossanak, miután kigyurmázták magukat, egybegyúrjuk a gyurmát, és folpackba csomagolva eltesszük, így félévig biztos nem szárad ki. A házi gyurmával szemben a sólisztgyuma nagy előnye, hogy szebbnél szebb maradandó  dolgot alkothatunk belőle.

Mi készítettünk már egyszerű nyomatokat dísznek, kifúrt korongokat nyakláncnak, mesekorongkészletet, vagy festett babaételeket. 

tovább a cikkre

Gyufaszál képek Bori, Február 19, 2015

Soós Nóra festményeit nagyon szeretem, pár éve a "Legyen valami!" című kiállításán láttam olyan képeket, amelyekre kis színes gyufaszálak voltak felragasztva. Voltak ezeknél képzőművészetileg sokkal erőteljesebb képek is azon a kiállításon, de ezt kis ötletet látva rögtön az ugrott be, hogy ezt majd kipróbálom a gyerekekkel.

Egyik délután, mielőtt elindultam az oviba, ki is készítettem:

• egy óriási fekete kartont,
• egy tál színes gyufaszálat,
• ragasztót,
• fehér temperát.

Amikor hazaértünk, teljesen rájuk bíztam, hogy mihez kezdenek a kikészített tárgyakkal. És arra biztattam őket, hogy nyugodtan vegyenek elő ők is bármit, ami eszükbe jut.

Így került még az asztalra:

• lego kocka,
• építőkocka,
• ikeás jégkockatartó,
• konyhai kenőecset,
• virág a vázából.

Festettek ujjal, ecsettel, virággal.

A színes gyufaszálakkal és a festékkel beborították az egész kartonlapot, és természetesen fehér temperásak lettek a fejük búbjáig. 

tovább a cikkre

Farsangi pörgés Bori, Február 09, 2015

Marianne Dubuc Állatkarnevál című kedves, humoros képeskönyve adta az ötletet, hogy mi is rajzoljunk beöltözött-átváltozott állatokat. Dubuc könyvében az állatok meghívást kapnak egy farsangi mulatságra. Mindenki jelmezt ölt, de vajon minek öltözzenek? Az elefánt papagájnak, a papagáj teknősnek, a teknős Piroskának…a katica vízilónak, és így tovább. (Majdnem) mindenki átváltozik a közös farsangi mulatság alkalmával (de a kacsacsőrű emlősnek például nem kell, mert ő már így is elég fura).

Ismeritek a klasszikus thaumatróp játékot? Az egyik első vizuális illúzióra épülő szórakoztató eszköz, lényege, hogy gyors mozgásban két külön álló képet egy képnek látunk. Egy korong két oldalára rajzolnak, a korongot két átellenes madzaghoz vagy gumihoz erősítik és gyorsan pörgetik. Így a korong két oldalán lévő kép a gyors pörgésben összeolvad és egy kép lesz.

Készítsetek ti is thaumatróppal beöltöző farsangi állatokat!

tovább a cikkre

Farsangi lámpás- és maszkkészítés Bori, Február 04, 2015

tovább a cikkre

Mindenki más // Mindenki egyforma alkotókészlet Kisladik, December 16, 2014

tovább a cikkre

Pecázzatok a Kisladikkal! Bori, November 17, 2014

Mi kell egy jó pecázáshoz? Egy szuper bot, vonzó csali, fantasztikus halak és társaik! Meg persze sok türelem, kitartás és ügyesség! Próbáljátok ki új készletünket, amelyben minden hozzávalót megtaláltok egy saját pecabot és számtalan, kifogásra váró hal elkészítéséhez!

tovább a cikkre

Ro-be-za, Csi-ge-ág és egyéb furcsaságok Bori, November 14, 2014

Biztos sokan ismerik azt a játékot, amikor három részre vágott figurákat lapozgatva vicces keveréklényeket kapunk. A játék első változatát a szürrealizmus központi alakja, André Breton találta ki. A szürrealista művészekhez több, ma már közismert vizuális játék és technika is köthető, de mind közül talán a legismertebb az eredeti nevén exquisite corpse játék. Ennek az a menete, hogy először három részbe hajtogatnak egy lapot, majd az első játékos rajzol valamit a lap tetejére, behajtja a lapot, és csak két kis vonallal jelzi, hogy hol kell folytatni.  A következő játékos nem láthatja a lap tetején lévő rajzot, és így kell folytatnia. Majd ő is behajtja a lapot és továbbadja a harmadiknak, aki befejezi a rajzot a lap alján. Végül kihajtogatják a lapot, és jót szórakoznak a közösen rajzolt abszurd figurákon.

tovább a cikkre

Milyen egy kortárs királylány? Bori, November 10, 2014

Ha úgy érzitek, hogy kicsit sok már az ultratökéletes Disney hercegnőből, a passzívan ábrándozó és megmentésre váró királylányból, akkor olvassátok el Florence Parry Heide különös meséjét Princess Hyachintról, egy nem mindennapi királylányról.

A királylánnyal van egy kis gond, mondhatnánk, hogy mozgáskorlátozott, de tulajdonképpen éppen az ellenkezője. Princess Hyacinth ugyan úgy néz ki, mint bármelyik hétköznapi (király)lány, csak éppen lebeg. Így született, senki sem tudja, hogy miért, és senki nem tudja, hogyan lehetne elmulasztani a lebegést.

tovább a cikkre

Festés óriáspapírra Kisladik, November 05, 2014

Egy korábbi posztban már írtunk arról, hogy miért jó festeni. Néha azonban érdemes eltérni a megszokottól. A milliónyi lehetőség közül az egyik lehetséges variáció festésre, az ha megnöveljük a gyerek rendelkezésére álló vásznat. Melyik gyerek ne élvezné, hogy nincsen egy A4-es méretű papír korlátai közé szorítva, hanem szabadon terjeszkedhet? Sőt, ha mindezt a megszokottól eltérően nem is az asztalon vagy a földön teszik, hanem például a falra rögzített papírra, akkor még izgalmasabbá válhat számukra a már ismerős technika. Ráadásul álló testhelyzetben szabadabban, akár egész felsőtestükkel mozoghatnak festés közben, ami az óvodáskorúak számára könnyebbséget jelent.

tovább a cikkre

Vizen festés: különleges japán papírfestés az őszi szünetre Bori, Október 29, 2014

Hallottatok már a suminagashiról, a japán papírmárványozásról? Ha nem, akkor is valószínűleg láttatok már régi könyvek belső oldalán érdekesen pöttyözött vagy vékony csíkozású, különleges színes-mintás borítást.

tovább a cikkre

Főzzünk, együtt! Bori, Október 14, 2014

Szeretnétek, hogy a gyereketek önálló legyen? Hogy bízzon önmagában, saját képességeiben, hogy magabiztosan, önállóan kezdeményezzen? Mi sem egyszerűbb, csak engedjétek be a konyhába! De előtte vegyetek egy mély levegőt, és mantrázzátok magatokban párszor, hogy nem baj, ha kiömlik vagy eltörik valami, és a feje búbjáig ragad mindenki. Annie M.G. Schmidt könyveiben mindig főznek valamit a hősök: Oti papája szakács , és kiváló csalánlevest csinál, Szutyoksáriparadicsomlevest készít a beteg anyukájának, Titiék sült krumplit esznek, Janó és Janka pedig hagyományos holland téli borsólevest készít.

A cikk megjelent a pagony.hu-n a Holland hét alkalmából. 

Miért jó főzni?

Főzni, sütni szinte minden gyerek szeret, az is, aki bármit szívesen megeszik (hm, van ilyen?), de az is, akiről azt mondják, hogy válogatós . A gyerekeket (eleinte) nem a végeredmény, főleg nem az ehetőség érdekli, hanem az elkészítés folyamata. Ne is várjuk el feltétlenül, hogy mindig megegyék saját főztjüket. Az már csak a hab a tortán.

tovább a cikkre

A tenger az ablakunkig ér Bori, Szeptember 24, 2014

tovább a cikkre

Gesztenyegyerek, mi a neved? Bori, Szeptember 18, 2014

Tagadhatatlanul itt az ősz, potyognak a gesztenyék. Miközben a fényes, frissen lepotyogott gömböcök után kutatunk az avarban, elfelejtünk azon búslakodni, hogy elmúlt az idei nyár, és milyen lehetetlenül sokára lesz újra napsütéses jóidő. A legnagyobb kincs a még héjas gesztenye, amit saját magunk bonthatunk ki óvatosan. A gesztenyegyűjtés nálunk kihagyhatatlan családi tradíció. Ha gesztenyéről van szó, mértéktelenné válunk, legszívesebben a Szilágyi Erzsébet fasor összes gesztenyéjét összegyűjtenénk. És mire jó a temérdek gesztenye?

Például megtölthetünk vele egy egész kiskádat. Nyugodtan ismerjük be, hogy nemcsak a 3 évesek élvezik, ha csuklóig-bokáig belemerülhetnek a gesztenyébe.

Gesztenye-csordákat terelgetni a lakásban fel-alá a gyerekek számára végtelenül vicces, a felnőtteknek inkább csak addig szórakoztató, amíg éjszaka rá nem lépnek véletlenül egy elkóborolt jószágra.

tovább a cikkre

Grófok, szögek, kastélyok Bori, Szeptember 12, 2014

Ecset, zsírkréta, filctoll, na jó egy tompa olló még jöhet. Na de rajzszög és kalapács? Vannak olyan szerszámok és eszközök, amelyeket hajlamosak a szülők pár év biztonsági ráhagyással átengedni a gyerekeknek. Pedig a gyerekek imádják a veszélyes (vagy annak tűnő) tárgyakat. Ollóból például már annyiféle biztonságos verzió van, ha szeretnénk, bőven találunk ultrabiztonságos és abszolút ollónak látszó, de vágásra teljességgel alkalmatlan darabokat is. Vannak viszont olyan elvetemült gyerekek, akik nemcsak vagdosni, hanem szurkálni is szeretnek. Baba- vagy gyerekbarát CE jelzéssel ellátott szúró eszközt már nehezebb keríteni. Mi lenne, ha vennénk egy nagy levegőt, és hagynánk a fenébe ezt az egész baba/gyerekbarát megközelítést? Mi lenne, ha adnánk nekik igazi eszközöket? Igazi szúrós szöget és kemény kalapácsot?

tovább a cikkre

Ujjlenyomat-koboldok, szevasztok! Kisladik, Szeptember 10, 2014

tovább a cikkre

Királylányok átlátszó vásznon Kisladik, Augusztus 22, 2014

Igazi nyári sláger nálunk az ablakra-rajzolás...

tovább a cikkre

Rózsaszirmok a kalapács és a nagyító alatt Bori, Augusztus 15, 2014

A strandtól a házig dombnak felfelé van, hogy a gyerekeknek túl hosszú az út, amikor későn halássszuk ki őket a vízből. Máskor viszont a felnőtteknek tűnik végtelen hosszú cammogásnak, amikor a nyüzsgő part után már nagyon várják a nyugis házat, a gyerekek viszont minden árokba beugrálnak, minden hangyát megvizsgálnak, és minden útba eső növény nevét megkérdezik. Ráadásul az út nagy részén végig rózsabokrok sorakoznak, és ki látott már olyan óvodás vagy iskolás kislányt, aki ellen tud állni a rózsasziromszedésnek.

tovább a cikkre

Útravaló rajzolós játék Vera, Augusztus 13, 2014

Egy olyan rajzolós játékot játszottunk, amihez papíron és ceruzán kívül nincsen semmire szükség és a gyerekek általában nagyon élvezik, különösképpen a titkolózást meg a közös rajzolást. 

tovább a cikkre

New York a strandon Vera, Augusztus 10, 2014

Építettetek már gyerekkel kőtornyot a strandon? Érdemes kipróbálni!

tovább a cikkre

Az MNG, a szürrealizmus és a gyerekek Bori, Augusztus 08, 2014

A Magyar Nemzeti Galéria Dada és szürrealizmus kiállítás reklámplakátjait látva rögtön arra gondoltam, hogy ezt mindenképp a gyerekekkel fogom megnézni. Ha őszinték akarunk lenne, el kell ismerni, hogy gyerekekkel utazni, étterembe menni, neadjisten egy kiállítást megnézni kisebb-nagyobb kihívás. Persze jó lenne, ha nem lenne az, de mégis mindig van, akinek a sztenderdjét nem sikerül megugrani. Sajnos a mostani kiállításnál is a szürrealizmus és az abszurd már a kiállítótermek előtt meglegyintett minket egy túlbuzgó jegyszedő képében.

tovább a cikkre