A sokoldalú sólisztgyurma Bori, Március 03, 2015
Egyik legnépszerűbb posztunkban írtunk az otthoni gyurmakészítésről, és ígértem, hogy egyszer lesz még szó a nálunk kicsit mostohaként kezelt sólisztgyurmáról is. A házi gyurma örök sláger, nincs az a gyerek, aki ellen tudna állni egy óriási kupac, színes, puha gyurmának: gyúrják, dagasztják, szaggatják, díszítik. Nem az a cél, hogy valami maradandó alkossanak, miután kigyurmázták magukat, egybegyúrjuk a gyurmát, és folpackba csomagolva eltesszük, így félévig biztos nem szárad ki. A házi gyurmával szemben a sólisztgyuma nagy előnye, hogy szebbnél szebb maradandó dolgot alkothatunk belőle.
Mi készítettünk már egyszerű nyomatokat dísznek, kifúrt korongokat nyakláncnak, mesekorongkészletet, vagy festett babaételeket.
Recept
250 g só (fontos, hogy minél finomabb szemű legyen)
500 g liszt
3 dl langyos víz
egyéb kellékek: mézeskalácsformák, pogácsaszaggató, szívószál (ha fel akarjuk fűzni az alkotást, ezzel lehet szép lyukat fúrni a gyurmába), illetve a nyomatokhoz bármi, amit a lakásban találunk.
Előkészület
A gyurma elkészítését bízzuk nyugodtan a gyerekekre. Egy nagy tálban keverjék el a sót a liszttel, majd öntsék hozzá a langyos vizet, dolgozzuk össze kézzel, majd borítsuk ki egy lisztes gyúródeszkára, és gyúrjuk össze jó alaposan 5-10 percig. Ha kis seb vagy karcolás van a kezükön, akkor a keveréshez adjunk gumikesztyűt, mert a só csípheti a sebet.
Készítsetek gyurmanyomatokat!
Mit érdemes belenyomkodni a gyurmába? Gyakorlatilag bármit, aminek jól néz ki a lenyomata, vagy amit a gyerekek szívesen nyomkodnak a gyurmába. Hagyjuk, hogy önálló kincsvadászatra induljanak a lakásban, és szabadon kísérletezzenek.
Nálunk éppen ezek kerültek elő: levelek, virágok, kagylók, csigaházak, betűtészta (bármi, amin betű van, az menő). Ha szabályos formákat szeretnénk, vegyük elő a mézeskalács formákat, vagy egy egyszerű kerek pogácsaszaggatót. A sütéshez tegyünk sütőpapírt a tepsibe a gyurma alá. A gyurmát festhetjük sütés után temperával, vagy ha van otthon színes ételfesték, színezhetjük sütés előtt is a masszát.
A kész alkotásokat többféleképp is kiszáríthatjuk:
(1) egy tálcán rakjuk félre mondjuk a hűtő tetejére és hagyhatjuk magától megszáradni (2-3 nap);
(2) alacsony hőfokon (150 fok) sütőben süssük meg őket, vastagságtól függően 30-90 percig, néha rá kell nézni, nehogy odaégjen;
(3) süthetjük mikroban is, teszteljük egy pár darabon a sütési időt, 2-3 perc szinte mindig elég, itt is végig figyeljünk a kis műalkotásokat, mert nagyon könnyen megéghetnek.
A sólisztgyurma könnyen ragad, ez előny és hátrány is. A munkafelületet, az eszközöket, amivel formázzuk, szaggatjuk mindig alaposan lisztezzük be, ha viszont szeretnénk beleragasztani valamit elég csak vizes kézzel átsimítani.
Babakaja gyurmából
Sólisztgyurmából tökéletes miniatűr babaennivalókat készíthetünk, melyek éveken keresztül a mindennapi szerepjátékok visszatérő kellékei lehetnek. Az evés a kisgyerekek mindennapjaiban nagyon fontos szerepet tölt be. Ha szeretnek enni akkor azért, ha nem szeret akkor meg pont azért. Az evésnek náluk még sokkal egyértelműbb a feszültségoldó, primer örömszerző funkciója, és ha valami nyomja a lelküket az sokszor rögtön megjelenik az evési szokásaik megváltozásában. Kiskorban az etetés összekapcsolódik a gondoskodással, a kapcsolatteremtés egy kiemelt formája, és nem kizárólag más emberekkel, gondoljunk csak arra mennyire természetes számukra, hogy az állatokkal úgy teremtsenek kapcsolatot, hogy ennivalót ajánlanak nekik. Nem csoda, hogy bármi, amivel az evést-etetés lehet eljátszani kimeríthetetlen játékforrás.
Formázzunk zöldségeket, gyümölcsöket, kis veknit, kalácsot, perecet, kakaós csigát, ami eszünkbe jut. Égessük ki a formákat, várjuk meg, míg kihűlnek, majd elő a temperákkal és kezdődhet a festés. Másnapra a színek is megszáradnak és már teríthetünk is a mackóknak, babáknak!
A bőséges étlapról mindenki kedvére való csemegét választhat. A rengeteg használat miatt a nálunk a játék ennivalók színe már kicsit megkopott, de így is nehéz választani a szebbnél szebb menü összeállításokból.
